Sparhelt blogja

Öncélú blog - csak úgy saját szórakoztatásra

Rólam

Még mozgok..

Archívum

Blogroll

Kedvenc szerzõk

Blogom címkéi



http://rss.sparhelt.blogter.hu/
Webtop


Új hely

A blogom továbbra is zárva tartom ezen a helyen. Csak a lehetőséget szeretném megadni azoknak akik továbbra is szeretnék olvasni mindazt amit napok hosszú során csoffadt agyvelőmből kipréselni igyekezem. Szóval aki keresne, itt megtalál.

Tovább »

Bezár a bazár

Azt hiszem a rendelkezésre álló egy hét alatt arra a felismerésre jutottam, hogy ezen az oldalon szüneteltetem az írói tevékenységem, mert nem tudok azonosulni a tér új irányvonalával. Egyszer talán még visszatérek, ha kedvező szelek fognak még fújni, de ide új postot egyelőre nem írok. A többi lehetőségemet nem hagyom fel, aki keres (meg)talál. További jó szórakozást mindenkinek...

 

Tovább »

Nem ilyen ló

Anyám, én nem ilyen lovat akartam! Valahogy ez a gondolat jutott eszembe a Blogtér utóbbi időben történő szellemi mélyrepülését szemlélve.  Az utóbbi idők címlapjait látva meg kellett állapítanom, hogy mindig lehet lejjebb jutni, még akkor is amikor azt hinnénk, hogy valami alulmúlhatatlan. Amikor szimpla személyeskedéssel a borítóra lehet kerülni, az már a vég. A látogatószám folyamatos csökkenése után (ami persze érdekes - de tökéletesen hidegen hagy) a nekem tetsző szerzők is sorra itthagyták ezt a helyet, lassan meg tudom érteni azt, hogy miért. Most, mindenesetre elvonulok alkotói szabadságra és eldöntöm, hogy akarom ezt itt tovább csinálni, vagy ezen a helyen bezár a sparheltblog..

Tovább »

A dolgok

A dolgok időnként sokkal egyszerűbbek, mint aminek látszanak. Még ez a szerencse..

Tovább »

Kapcsok és szögek

Az évek múlásával egyre többet kerül elő bennem az a gondolat. Ez az annak idején a kényszerű közösségek során megismert emberekkel kialakított kapcsolatokról szól. Azok a közösségek, amik összetételét nem tudtuk befolyásolni, az iskolai osztályok, a munkahelyek, az itt megismert emberek, azok, akikkel annak idején nem volt kedvünk megismerkedni vagy épp alkalmunk nem volt erre. Kapcsok és szögek vannak nálunk, és ezekkel vagy magunkhoz kapcsoljuk ezeket az embereket, vagy nagy sebeket ejtünk rajtuk, ha úgy adódik. Nekem , így belegondolva, valahogy az utóbbiból jutott több, vagy talán arra emlékszik az ember inkább?
 

Tovább »

Bosszantó

Ha olyan ember, akinek amúgy az lenne a dolga, nem végzi el rendesen a munkáját. De igazán szomorú az, ha nem is érdekli és ezt szóval és tettekkel folyamatosan ki is nyilvánítja. Kíváncsi vagyok mikor veszik ezt mások is észre.

Tovább »

Népszavazás

Szavazott a nép tűzijáték ügyben. A facebookon és körlevelekben terjedő felhíváshoz számos ember csatlakozott. (Én ugyan nem értek egyet a támogatásnak ilyen jellegű formájával, de tiszteletben tartom azt, hogy más így gondolja.) Most végre válaszolt a kormány, akik eddig fontolgatták a kérdést, és úgy tűnik, a válaszuk jelzésértékű. Noha több mint kétszázezer szavazat jött össze - ez a szám már egy hagyományos népszavazáshoz is elegendő volna - a tűzijáték mégsem marad el. A kormány ezzel jelezte, hogy bár a népakarat letéteményesének vallják magukat, de a választások már elmúltak, hogy a plebsz kedvére kelljen tenni. Mindenki tudja meg, hogy ezek után hol a helye. Mondjuk én eddig sem vártam mást..

Tovább »

Videóbíró

A futball világbajnokságon nagy port kavartak a bírói tévedések. Az ezeket minimalizálni akarók felvetették annak a lehetőségét, hogy ebben a népszerű sportban is jó lenne alkalmazni a huszonegyedik század vívmányait, mint sok más sport esetében élnek ezekkel a lehetőséggel. A szövetség azonban mereven elzárkózik ettől, sőt egy bizonyos esetben azt is kifejtették, hogy nem az volt a baj, hogy tévedett a bíró, hanem az, hogy szinte azonnal le is bukott. Erre nem a természetesnek tűnő megoldást választották, hogy bármi eszközzel segítsék a bírót, hogy minél pontosabb döntést hozhasson, hanem megtiltották a stadionokban a visszajátszást. Kicsit ez így olyan, mint amikor úgy harcolnánk az irodán belüli korrupció ellen, hogy lefóliázzuk az ablakokat, hogy ne lehessen belátni. Erre a megoldásra hajaz az új kormány több, a közelmúltban tett intézkedése is, amikor a demokráciákban az intézményrendszer által nyújtott súlyokat és kontrollokat kiiktatni igyekszik, ráadásul eléggé nagy hatékonysággal. Ezek után lehet-e valami kifogásunk ellene, hisz amint látszik, ez a nemzetközi gyakorlat..

Tovább »

Légüres tér

Légüres tér kezd kialakulni körülöttem. Akivel eddig beszéltem, az eltűnt a látóteremből egy csapásra. Ennek persze lehetek én is az oka meg más is, de elég nehéz ezt kitalálni, ha senki nem mond semmit. A dolgok viszont ritkán történnek csak úgy, minden ok nélkül, ezért, nehogy olyan jól érezzem magam, úgy gondolom, talán mégis én lehetek az oka..

Tovább »

Régi dicsőségünk

Régi dicsőségünk a távoli, balladai homályba vész. Egykor ez a nemzet még tudott győzelmet aratni a gaz ellen ellen, ha kell, saját életét is feláldozva a győzelemért. Egykor még reklámokban harsogták a nemzet dicsőségét, hogy itt vannak a legcsinosabb lányok a világon. Azt hiszem ez a megállapítás is erősen megkopott mára, vagy az, aki ezt a sommás igazságot mondta, előtte kitartóan alapozhatott az amúgy reklámozott termékkel. Nem tudom mi van velem, ez most az életkorom számlájára írható erős kritikai érzék növekedés, vagy tényleg annyira rossz a helyzet, hogy a csinos lányok mára a földalatti ellenálláshoz csatlakoztak, mert az utcán csak csupa michelin babát látok mászkálni. De legvalószínűbbnek az látszik, hogy az átkosban ezek a csinos lányok nem azért voltak azok, mert ők akartak szépek lenni, csak egyszerűen nem kaptak eleget enni..
 

Tovább »

Leszarom tabletta

Gazdaságos tíz- és hússzoros kiszerelésben kapható korunk zseniális találmánya a Leszarom tabletta. Mellékhatásai szinte alig vannak, ha a fásultságot és az unalmat nem említjük, de ezek mind eltörpülnek a határtalan lelki béke mellett, amit a rendszeres szedése okoz. Többet nem okoz fejfájást a büdös kölök, vagy a hülye főnök, de a közelgő hóvége sem. Egy tabletta, kevés vízzel, egyben lenyelve, étkezés előtt. Csak mintha már túl sokan ismernék és szednék ezt a csodaszert nap mint nap..

Tovább »

Előny és hátrány

Mindennek van előnye és hátránya is. Most éppen hétágra süt a nap, ami jó, ha az ember házának a tetején ácsok dolgoznak. Ugyanis így haladhat a munka és nem kell kíváncsian lesni, hol bukkan ki a lambéria alól egy kis búvópatak, hogy utat találjon magának a földszint felé. A felismerést ilyenkor idegeskedés majd futkosás követi, hogy a csermelyt eltérítsük eredeti céljától és a kihelyezett lavórokba továbbítsuk. Ki a francnak hiányzik ez? Most cserébe tűz a nap, és az ácsok estére a maguk ácsolta rácson szép ropogós pirosra sülnek. Na ez az ácsmunka hátránya..

Tovább »

Találkozó

Huszonnégy év nagy idő! Persze nem egy huszonnégy évesnek, nála a kor nem eredmény inkább csak állapot, a boldog fiatalkor állapota. Pénteken megtartottuk a 24. osztálytalálkozónkat. A huszadik után döntöttünk úgy, hogy öt év sok idő ahhoz, hogy újra lássuk egymást, így lehetőség szerint évente rendezünk egy kisebb összeröffenést, amikor alkalmat és lehetőséget teremtünk arra, hogy mindenki kaján vigyorral csodálhassa azt, hogy nem csak ő lett öregebb, csúnyább és kövérebb, hanem az idő vasfoga mindenkin otthagyta a nyomát. A buli jó hangulatban telt, mi is jól éreztük magunkat és az a több milliárd éhes szúnyog is megtalálta a számítását rajtunk. Pulykaragut ettünk rizzsel, ezt magam készítettem el, míg a rizst a házigazdánk rittyentette össze. Patakokban folyt a bor, sör és a pálinka, az este lassan éjszakába fordult és mi vidáman hagytuk el a helyszínt éjfélkor, gondolva arra, hogy jövőre megint láthatjuk egymást.

Tovább »

Áldozat újratöltve

Kerek kis vitáim, beszélgetéseim kerekedtek abból, hogy sajátos módon tekintek a tűzijátékról lemondásra mint egyszerű és fájdalommentes adakozásra az árvízi károsultak javára. Le szeretném szögezni, ezzel nem az ellen vagyok, hogy azokat segítsük, akik pórul jártak azzal, hogy vitte mindenüket az ár, hanem az adakozás módjával kapcsolatban vannak ellenérzéseim. Úgy vélem, hogy aki eddig tudott segíteni, segített. Ki szóval, ki tettel, ki cselekedettel. Megdöbbentő volt az a közöny, amit az ember az árvízi védekezésben tapasztalhatott, már aki ott volt. Tulajdonképpen abban a faluban ahol én is érintett voltam - igaz csak rokoni szálak miatt - de szinte csak azok dolgoztak, akiknek valami káruk származott, vagy származhatott a dologból, a többiek csak másvalaki problémájának tekintették, vagy a köz-re mutogattak. Miközben a köz a közvagyont hagyta ebek harmincadjára benn a vízben. Nem gondolom, hogy ez mindenhol így történt, de gondolom a keresztmetszet, amit láthattam, igaz lehet más vidékekre is. Erre mindenki, aki adhatott volna magából vagy magától valamit, de nem tette, mert akkor fontosabb dolga volt, vagy úgy gondolta, hogy a köz dolga az ilyesmi, hisz fizetjük a sok adóforintot és ebből majd megvéd minket a kormány - most álságosan lemond valami olyasmiről, ami esetleg másnak okoz örömöt. Ahogy valaki megjegyezte, furcsa, hogy valakik nem indítanak olyan szavazást, hogy maradjon meg az augusztusi tűzijáték - hiszen az egy hagyomány, és ajánlja fel mindenki inkább a fizetésének 1%-át az árvízi károsultak javára. Gondolom menten nem lenne olyan sikere a dolognak - bár igazából pozitívan szeretnék csalódni ebben..

Tovább »

Előétel

Furcsák ezek az előételek. Most ettem egy előételnek hirdetett rántott camembert áfonyával és krokettel, de nem az a mennyiség volt, ami után még jókedvvel el lehetne fogyasztani egy főételt és desszertet a szívelhájasodás fenyegető réme nélkül.  Persze ezt én tudtam, sőt mi több, reméltem is, hogy így lesz de akkor miért így hívják? Kozmikus kérdések ezek, amit emberi ésszel fel nem foghatok..

Tovább »

Blogter